2014. május 25., vasárnap

XII. kerületi (hegyvidéki) mezeifutó bajnokság

Már tavaly is elindultam ezen a versenyem és meg is fogadtam, hogy soha többé nem fogok indulni. Elírták az életkorom, kizártak az egyéni versenyből, elírták a nevem stb., sorolhatnám még a negatívumokat de igazából lényegtelen mert újra elindultam. Persze amikor először rendezték akkor elhalasztották így mostanra került az időpont. A tanáraim szóltak, hogy kéne menni és futni egyet. Hát az elején próbáltam kibúvót találni, de aztán beadtam a derekamat és felmentem a Normafára versenyezni. Persze az én rajtom elvileg 16:15-kor lett volna ami nem baj hiszen pont oda érek edzésre. DE mivel csak 16:45 után rajtoltunk így az edzésről is késtem egy órát. Na sebaj ha már fent vagyok le is futom. Csapatot persze nem tudott össze szedni a suli ezért csak egyéniben nyomtuk ketten Barnabással aki az egyel fiatalabb korosztályt nyeret meg úgy, hogy kb. a táv 3/4-nél vette át a vezetést és onnan vert kb. 100-200 métert a másodikra. Én már az elején gyorsan kezdtem, gondoltam így hamar tisztázódnak az erő viszonyok és tudni fogom kire kell oda figyelni. Hát az elején elindult egy focista srác, de nem bírta sokáig és 400m után kiállt. Nekem viszont megadta a kezdő tempót amivel a mezőny többi része jócskán elmaradt mögöttem. Innentől csak arra figyeltem, hogy a tempóm viszonylag egyenletes maradjon és élvezzem a futást ne kelljen erőlködnöm. A táv közel-távol 3km volt amit 9:32-es idővel fejeztem be ami azért is érdekes mert egyáltalán nem fárasztott el ez a tempó, pedig voltak emelkedők a pályában hiszen Normafán volt a verseny. A nap folyamán senki nem tudott 10 percen belül futni és a másodikra is rávertem kb. 500 métert, szóval összességében nem volt egy hű-de-nagyon-rossz verseny és nem is volt a legjobb. Edzésnek jó volt, éreztem ezt, hogy a tempót ha kell tudtam volna fokozni és ezt a tempót még tartani is jó pár km-ig.

2014. május 10., szombat

9. E.ON Mitte Kassel Marathon

Kassel félmaraton. Németország majdnem mértani közepén egy „kis” város Kassel, ahol immár 9. alkalommal lett megrendezve a több betétszámból álló maraton. Az egyik betétszám a félmaraton volt a amin a BEAC-ból ketten indultunk el. Richter Bence és jómagam (Miksa Kende).
Bence és Én a verseny után.
Csütörtök reggel indultunk a Keleti pályaudvarról és estére érkeztünk Kasselbe, Müncheni átszállással. Keresztanyukámnál laktunk, aki fiával és élettársával él Kasselben így ő hívott meg minket versenyezni hozzájuk. Pénteken egész napos városnézés. Közben egy kis átmozgatás, hogy azért ne merevedjünk le teljesen a verseny napjára. Kassel gyönyörű város. Sok régi épület, amik a bombázások alatt megmaradtak és a régi paloták az ott élő főúré voltak valamikor. Szombaton egy grill parti keresztanyámék nyaralójában, ami szintén Kasselben van. Majd még egy kis esti átmozgatásos városnézős kocogás és lelkileg készülés a másnapi versenyre. Bencének ez volt élete első félmaratoni versenye így hát ő még nem tudta mire lesz képes ezen az ismeretlen pályán. Ugyan előtte nap átnéztük a pálya egyes részeit, de nem gondoltuk volna a villamosból vagy buszból nézve, hogy ennyire kemény legyen majd a verseny. Kisebb emelkedőket diagnosztizáltunk, de nem tűnt erősnek a pálya. Másnap reggel 8:30-kor rajt így már 6-kor ébren voltunk és készülődtünk a versenyre. Gyors reggeli és kocogás ki a starthoz, ami a céltól kb. 200-300 méterre volt. Ez a kocogás pont elég is volt a melegítés első részéhez. Nyújtás és repülőzés után beálltunk a rajthoz. A rajt után felálltam az élbolyba és próbáltam tartani a tempójukat ameddig tudtam.
Csatlakozás az élmezőnyhöz.
Bence, ha jól tudom a második bollyal jött. Kb. 10 kilométer környékén maradtam le az éltől, ahol jött az első komolyabb emelkedő. Innentől fogva lelassultam és lemaradtam, ha nem is sokkal, csak 5 percet kaptam a végén. Nos, hát itt beálltam a 6. helyre bár előtte még megelőztem egy embert így lett meg az abszolút 6. hely a végén. Bár a végén még a közelemben volt a 7. és 8. helyezett, de volt egy bő 20-30 méter előnyöm és a hajrám is gyorsabb volt így hát első külföldiként és az addigi legfiatalabbként érkeztem a célba. Az időm 01:18:04 lett, Bence pedig 01:23:12 és 23. lett! Én korosztályos bajnok Bence pedig 3.! Innentől fogva egész napos lazulás következett és másnap megint korán kelés és utazás haza.




2014. május 8., csütörtök

V. Etyek-New York Vesszőfutás

Végre egy kiváló hazai verseny amelyen igen szép eredményt sikerült szereznem. A szervezés nálam kiválóra vizsgázott és a verseny rendezése, lebonyolítása mind-mind csodás volt (persze és beláttam a kulisszák mögé így tudom menyi fejfájást okozott a rendezőknek a szervezés néha!). Nos ez a verseny egy április 26-ai napon volt Etyeken. Kicsit hideg reggel, majd borongós, felhős délelőtt. A pályáról tudtam, hogy igen nagy a sár így-hát a terep cipőmet húztam, hozzátenném, hogy senkinek nem volt igazi terepcipője a mezőnyben így ez is jelentősen hozzásegített az eredmények elérésében. Nézzük magát a verseny. Reggel korán kelés, gyors reggeli, öltözés, Emőkével egyeztetés és indulás a foci pályához ami a verseny központja immár második éve. Rajtszám átvétel csapattársaknak, barátnőnek meg magamnak, itt volt egy kis negatívum ugyanis elkeverték a nevezésemet és csak a gyors ottani speciális esetként kaptam rajtszámot.
Zsomborral a rajtszám átvétel után.
Ez ugyan nem zavart a lényeg az volt, hogy versenyezhetek hazai pályán, hazai közönség előtt is. Alapos bemelegítés (amit sokan nem tartanak be, pedig megéri) ami nálam 20 perc kocogás, nyújtás, masszírozás, melegítő krémmel való bekenés és repülőzésből (8-10 db 100m sprint) áll. Ez kb. 1 órát vesz igénybe és ezért is hagyják ki sokan. A rajtot követően felálltam az élre.
A rajt...
Ugyan itt még voltak mellettem kisebb srácok akik jól megalapozták a kezdő tempómat így egy jó első kilométerrel már volt a második helyezett előtt egy jó 50-100 méter előnyöm. Itt kezdődtek az első emelkedők amiket meglepően jól futottam meg, nem sokat lassulva az első 1000 méterhez képest. Aztán párszor hátra nézem mi hír a mezőnnyel. Nem volt a közelemben senki így hát vissza vettem a tempóból, hogy a végén majd jól nézzek ki, hogy gyorsan futok be a célba még frissen és nem hulla fáradtan. A filmstúdióba vezető felfelén értem utol a a félmaratonosok végét.
A New York utcában
Majd innentől kezdve végig előzgettem őket egészen az elágazásig ahol ők jobbra én balra futottam tovább. Ettől a balkanyartól kezdve jöttek az igazi megpróbáltatások hiszen itt már akkor volt a sár, hogy néhol bokáig süllyedtem benne. Itt tenném hozzá, hogy áldottam az eszem a terepcipő miatt. Aztán már tudtam, hogy nem sok van hátra. Még egy emelkedő de utána sok lejtő és a végén egy kisebb dombocskára kell még felmászni. Még egyszer hátra néztem van e a közelemben ellenfél de mivel nem volt már nem féltettem a győzelmemet, teszem hozzá az első abszolút győzelmem Etyeken. Tavaly csak harmadik voltam és korosztályos első. Innen már hamar a célba értem ahol már nagy volt a hangulat pár gratuláció után meg egy kis levezetést követően eredményhirdetés következett ahol a BEAC-os futók szinte minden távról hoztak el helyezést. Göllény Zsombor 3km-en lett bajnok, Richter Laci félmaratoni bajnok, Geréb Gábor félmaratoni harmadik helyezett és jómagam, 12,7km-es bajnok. Szóval ez a verseny nálam idén megint nagyon jól vizsgázott és remélem jövőre ugyan ezen a színvonalon, talán kicsit szárazabb pályán megint megrendezésre kerül!