VI. Hegyifutó Magyar Bajnokság

Egy verseny és három arany érem. Szerintem ilyen nem sokszor adódik az életben. Én is kicsit meglepődtem, hogy így össze jött minden amit terveztem. 2014 Hegyifutó Országos bajnoksága olyan meglepetést tartogatott amire nem igazán számítottam. A versenyt Parádfürdő és a Kékestető között rendezték meg. 10.01 km volt a táv közel 900 m szintemelkedéssel. A rajt délelőtt 11-kor volt. A nap egyik legmelegebb szakaszában kellett futnunk ami erősen nehezített a dolgunkat. A BEAC-ból egy csapattal érkeztünk. Tagjai: Richter Bence, Bálint Zoltán és jómagam. Richter Laci pedig a seniorok között indult és ért el 4. helyezést. A rajtot követően az első km lankásan emelkedett és kb. 3:40-es volt. 5 km-ig elég jól futottam de sok kemény emelkedő volt és szinte semmi vagy csak pár méternyi lejtő. 5 km után volt egy nagy holtpontom. Szerencsére itt volt egy frissítő pont ahol ittam valami cukros lötyit és egy kis vizet. Itt ért utol a korosztályom 2. és 3. helyezettje. Innentől előttem futottak de soha nem volt nagyobb különbség mint 20 m. Végig kemény emelkedők amit nehezített a kidőlt fákon való átmászás és a sziklákon is nagyon kellett figyelni, hogy nem essek el. Természetesen szokásomhoz híven pofára is estem az egyik emelkedőnél kb. 8 km környékén. Szerencsére a mögöttem futó sporttárs gyorsan felrántott és lökött tovább, hogy fussak és érjem be a korosztályomat. Nagyon fáradt voltam de futni kellett és nem akartam újra 3. lenni mint tavaly mert tudtam, hogy sokkal jobb formában vagyok. Szerencsémre a 9. km után volt egy lankásan emelkedő rész ami az én terepem volt. Mivel síkon gyorsabb vagyok mind a két ellenfelemnél ezért szép lassan elkezdtem felmenni rájuk. Utol is értem őket és olyan lendülettel mentem előre, hogy le is hagytam őket. Szóval megint az első helyen voltam az 5. km óta először. Olyan nagy előnyt szereztem, hogy csak na, de ne rohanjunk előre hisz még nincs vége a versenynek. Jött a vége. Egy sípálya. Bitang nagy emelkedés és olyan zsibbadtság a lábaimban, hogy már futni sem tudtam csak támasztottam a térdemet és mentem előre a földet bámulva. Hallottam, hogy a 2. helyezett Cakó Bálintnak nagyon szurkolnak. Kiabálták neki, hogy fusson mert akár utol is érhet. Majd Zádor és Emőke kezdtek el kiabálni, hogy nyomjam mert utol fog érni Bálint. Ekkor utolsó erőmből elkezdtem futni. Nem tudom milyen tempóban de minden erőmet bele adtam. Persze már nem sok volt a tartalékaimból.

Az utolsó pár méter

Az utolsó pár méteren már úgy futottam, hogy nem is láttam semmit csak mozogtam mint egy robot. Őszintén szólva még soha nem volt ilyen kemény versenyem ahol ilyen erősen kellett küzdeni a korosztályommal. A 10.01 km 59:58 perc alatt fejeztem be ami épp, hogy csak 6 percen belüli átlagtempó. Bálint 1:00:07-el futott be mögöttem és a 3. helyezett Józsa Bence pedig 1:00:10-el. Innen is látszik, hogy 12 mp-en belül futottunk be mind a hárman, szóval nem sokon múlott az első helyezésem. Zádor a verseny végén így foglalta össze: "Az emberi tűrőképesség határait feszegettétek!" és milyen igaza van. Ha még kell futni mondjuk 100m-et én már akkor is össze esek. De nem ez a lényeg. Magyar ország U20-as hegyifutó bajnoka vagyok az-az én vagyok most a legjobb hegyifutó ebben a korosztályban Magyarországon. Csapatban is megnyertük a bajnokságot és a Futapest versenyében is első lettem a korosztályban. Szóval a 3 db aranyérem így jött össze.

5000m-es Junior Országos Bajnokság

Életem első igazi pálya versenye. Egyből egy rossz tapasztalat sajnos. Magamhoz képest nagyon jó formában érkeztem Debrecenbe. Szombaton utaztunk a BEAC juniorjaival és utánpótlás korúakkal ide versenyezni. Szinte mindenki kiváló versenyt tudhatott maga mögött. Az én számom volt az utolsó. Vasárnap 17:25-re volt kiírva a rajtunk. Én már egy órája melegítettem. Picit izgultam, hogyan fog sikerülni a verseny. Tudtam, hogy 16 percen belül mindenképpen futom az 5km-et. 17 órakor be csekkoltam A Call Roomba és utána még nyújtottam egy bő 10 percet. Láttam elrajtolni az U23-as mezőnyt akik előttünk futottak 20 perccel. Miután elrajtoltak elkezdtem repülőket futni, hogy felpörögjek a versenyre. Kiválóan mozogtam noha egy picit kiszáradt a szám. 17:25-kor felálltunk a rajthoz és a startpisztoly eldördülésével elkezdődött a rohanás a pozíciókért. Én a hatodik legjobbként álltam a mezőnyben és ezt a pozíciót tartottam is. Az első km 3:05-ös lett. Nem éreztem magam fáradtnak miatta, a lábaim mozogtak és még nem zsibbadtak el. A második km-t 3:10-re futottam mert féltem, hogy a kezdeti gyorsaság miatt nem lesz erőm a végére. Bár itt még csak nem is lihegtem. 2800m előtt jártunk egy picivel amikor megtörtént a baj. Hárman voltunk egy bolyban és én vittem éppen a tempót. A mögöttem futó srác jelezte, hogy feljönne vezetni. Én picit lassítottam ő pedig felment előre. Amint felért egy nagy tempó váltás történt, de nem gyorsultunk hanem nagyon befékezett én pedig ráfutottam hátulról. Picit össze ért a bokámmal a szöges cipője ami fel is karistolta a lábamat. Ez kicsit meglepett és kiestem az egyensúlyomból. Megdőltem oldalra s ráléptem a pálya szegélyére. Innen még először vissza küzdöttem  magam de a mellettem futó srácra kezdtem el dőlni a hirtelen mozdulatoktól amivel a pályán próbáltam tartani magamat. Ő pedig ösztönösen kitartott a bal kezével. Ez megint kibillentett és telibe a szegélyre léptem. Kiment a bokám és meghúzódott a combom. Természetesen ki is estem a pályáról mert hirtelen nem tudta megtartani a testsúlyomat a bal lábam. Össze szedtek a pálya széléről. Az orvos átmozgatta a bokámat és megmasszírozta a combomat. Szóval így ért véget életem első 5000m-es OB-ja. Lehetett volna jobb is de hát kell a negatív esemény is amiből lehet erőt meríteni a következő ilyen megmérettetésre! 

Végül szerencsémre csak 2 napot kellett kihagynom mert nem volt súlyos egyik sérülés sem és már újra tudok edzeni. Készülök a következő megmérettetésre a 75 percen belüli félmaratonra teljes erőből!