2014. július 21., hétfő

VI. Hegyifutó Magyar Bajnokság

Egy verseny és három arany érem. Szerintem ilyen nem sokszor adódik az életben. Én is kicsit meglepődtem, hogy így össze jött minden amit terveztem. 2014 Hegyifutó Országos bajnoksága olyan meglepetést tartogatott amire nem igazán számítottam. A versenyt Parádfürdő és a Kékestető között rendezték meg. 10.01 km volt a táv közel 900 m szintemelkedéssel. A rajt délelőtt 11-kor volt. A nap egyik legmelegebb szakaszában kellett futnunk ami erősen nehezített a dolgunkat. A BEAC-ból egy csapattal érkeztünk. Tagjai: Richter Bence, Bálint Zoltán és jómagam. Richter Laci pedig a seniorok között indult és ért el 4. helyezést. A rajtot követően az első km lankásan emelkedett és kb. 3:40-es volt. 5 km-ig elég jól futottam de sok kemény emelkedő volt és szinte semmi vagy csak pár méternyi lejtő. 5 km után volt egy nagy holtpontom. Szerencsére itt volt egy frissítő pont ahol ittam valami cukros lötyit és egy kis vizet. Itt ért utol a korosztályom 2. és 3. helyezettje. Innentől előttem futottak de soha nem volt nagyobb különbség mint 20 m. Végig kemény emelkedők amit nehezített a kidőlt fákon való átmászás és a sziklákon is nagyon kellett figyelni, hogy nem essek el. Természetesen szokásomhoz híven pofára is estem az egyik emelkedőnél kb. 8 km környékén. Szerencsére a mögöttem futó sporttárs gyorsan felrántott és lökött tovább, hogy fussak és érjem be a korosztályomat. Nagyon fáradt voltam de futni kellett és nem akartam újra 3. lenni mint tavaly mert tudtam, hogy sokkal jobb formában vagyok. Szerencsémre a 9. km után volt egy lankásan emelkedő rész ami az én terepem volt. Mivel síkon gyorsabb vagyok mind a két ellenfelemnél ezért szép lassan elkezdtem felmenni rájuk. Utol is értem őket és olyan lendülettel mentem előre, hogy le is hagytam őket. Szóval megint az első helyen voltam az 5. km óta először. Olyan nagy előnyt szereztem, hogy csak na, de ne rohanjunk előre hisz még nincs vége a versenynek. Jött a vége. Egy sípálya. Bitang nagy emelkedés és olyan zsibbadtság a lábaimban, hogy már futni sem tudtam csak támasztottam a térdemet és mentem előre a földet bámulva. Hallottam, hogy a 2. helyezett Cakó Bálintnak nagyon szurkolnak. Kiabálták neki, hogy fusson mert akár utol is érhet. Majd Zádor és Emőke kezdtek el kiabálni, hogy nyomjam mert utol fog érni Bálint. Ekkor utolsó erőmből elkezdtem futni. Nem tudom milyen tempóban de minden erőmet bele adtam. Persze már nem sok volt a tartalékaimból.
Az utolsó pár méter
Az utolsó pár méteren már úgy futottam, hogy nem is láttam semmit csak mozogtam mint egy robot. Őszintén szólva még soha nem volt ilyen kemény versenyem ahol ilyen erősen kellett küzdeni a korosztályommal. A 10.01 km 59:58 perc alatt fejeztem be ami épp, hogy csak 6 percen belüli átlagtempó. Bálint 1:00:07-el futott be mögöttem és a 3. helyezett Józsa Bence pedig 1:00:10-el. Innen is látszik, hogy 12 mp-en belül futottunk be mind a hárman, szóval nem sokon múlott az első helyezésem. Zádor a verseny végén így foglalta össze: "Az emberi tűrőképesség határait feszegettétek!" és milyen igaza van. Ha még kell futni mondjuk 100m-et én már akkor is össze esek. De nem ez a lényeg. Magyar ország U20-as hegyifutó bajnoka vagyok az-az én vagyok most a legjobb hegyifutó ebben a korosztályban Magyarországon. Csapatban is megnyertük a bajnokságot és a Futapest versenyében is első lettem a korosztályban. Szóval a 3 db aranyérem így jött össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése